Felvidéki portya a Rákócziak nyomában
20.06.2022
Written by: Super User
Találatok: 3

Felvidéki portya a Rákócziak nyomában

A Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 2022. május 30 - június 03. között felvidéki tanulmányi kirándulást valósított meg az Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt Határtalanul! pályázat keretén belül intézményünk 9. évfolyamos diákjai részvételével. (HAT-KP-2-2021/1-000010 és HAT-KP-2-2021/1-000115)

A rendelkezésre álló pályázati forrásokból tartalmas, színes, eseménydús kirándulásokat tudtunk megvalósítani.

A kirándulás célja a külhoni magyarság történelmi kulturális, és természeti látványosságainak értékeinek megismerése. A kirándulás "székhelye" Rozsnyón és Poprádon volt és a rendelkezésre álló öt nap alatt megismertük a Felvidék nevezetességeit, legszebb tájait. Valamint a pályázati kiíráshoz igazodva a Rákóczi család életének meghatározó helyszíneit is felkerestük.

  1. nap: Kisvárda – Sárospatak – Borsi – Krasznahorka - Rozsnyó

Első napunk első állomása a sárospataki Rákóczi vár volt, ahol sétát tettünk a várkertben, mely során diákjaink kiselőadás keretében bemutatták a Rákócziak Sárospatakhoz fűződő kapcsolatait.

Sárospatak után a határ felé vettük utunkat és meg sem álltunk Borsi településéig. Itt a gyönyörűen felújított Rákóczi várkastélyt és annak interaktív kiállítását tekintettük meg.

Ezt követően megtekintettük Krasznahorka várát, majd felkerestük a krasznahorkaváraljai Andrássy mauzóleumot. Kora este pedig elfoglaltuk első napi szálláshelyünket, Rozsnyón. Este sétát tettünk Rozsnyó történelmi belvárosában, megtekintettük a Nehrer-házat, mely Rákóczi kedvenc szállása és egyben pénzverő műhelye is volt.

  1. nap: Rozsnyó – Betlér – Dobsina - Poprád

Második napunk reggelén meglátogattuk a Rozsnyói Református Alapiskolát, ahol nagy szeretettel vártak bennünket. Az iskola végzős diákjai műsorral kedveskedtek számunkra. Természetesen mi sem keltünk útra üres kézzel. Vittük magunkkal iskolánk, gyülekezetünk ajándékát és egy tanulónk festményét is. A Református Alapiskola számára mi is bemutattuk intézményünket, az iskolánk falai között folyó oktató-nevelő munkát.

Rozsnyói állomásunk után Betlérre indultunk, ahol is meglátogattuk az Andrássy kastélyt, melynek kastélyparkjában hatalmas sétát tettünk. A kastélylátogatást követően a Szlovák-karszt Nemzeti Park legjelentősebb jégbarlangjába, a Dobsinai jégbarlangba látogattunk el. A jégbarlang csodás látványa mindenkit elvarázsolt. A barlanglátogatást követően elindulunk következő „székhelyünkre”, Poprádra.

  1. nap: Poprád – Csorba-tó – Poprádi tó – Zdiar - Poprád

„Felvidéki portyánk” harmadik napja a túrázásé és a Magas-Tátráé volt. Kirándulásunk legizgalmasabb és legtöbb természeti szépséget tartalmazó napjának néztünk elébe.

A Csorba-tó a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, nem messze a Menguszfalvi-völgy torkolatától, 1346 m tengerszint feletti magasságban. A tavat körbe sétálva azt érezhettük, hogy körülölel bennünket a természet, de a java még csak ezután következett!

A Csorba-tótól induló turistaúton közelítettük meg, vadregényes tájakon át a Poprádi tavat. A Poprádi tó Szlovákiában, a Magas-Tátra déli oldalán, 1494 méteres tengerszinti magasságban található, mely az ötödik legnagyobb tátrai tó. A tóhoz vezető út lélegzetelállító volt.

Diákjainkkal ezen a harmadik napon felkerestük többek között a  Magas-Tátra keleti szélén, a Bélai-Tátra lábánál fekvő bájos gorál falu, Ždiar melletti szelíd hegy tetején kialakított monumentális lombkorona ösvényt, a nem mindennapi élményt és panorámát kínáló kilátótoronnyal. Már magáról a sétányról is remek kilátás nyílt a környező hegyekre, de a koronát az ösvényre a kilátótorony teszi fel. A végig lépcső nélküli, spirális járdán felfelé haladva egyre szebb panorámát élvezhettünk a közeli Bélai-Tátra jellegzetes vonulatára, mögötte a Magas-Tátrára a Lomnici-csúcsára.

  1. nap: Poprád – Szepesváralja – Lőcse – Késmárk - Poprád

Negyedik napunk reggelén a középkori Magyarország legnagyobb várát, a Szepesi várat tekintettük meg, amely az UNESCO világörökségi részét képezi. Ezt követően a szomszédos Szepesváraljára utaztunk át, ahol is felkerestük a Szürke Szakáll mésztufadombot és a rajta álló barokk Szent Kereszt kápolnát.

Lőcsén a középkori várfallal körbe ölelt óvárost látogattuk meg, ahol is felkerestük a Szepesi Múzeumot, melynek megtekintettük várostörténeti kiállítását.

Késmárkon „bevettük” a Thököly várat, majd megkoszorúztuk Thököly Imre fejedelmünk lovasszobrát. Ezután felkerestük a város egyik legmegóvottabb szakrális szlovák faépítményét, a késmárki tagolt evangélikus Szentháromság fatemplomot A templom 2008-ban felkerült az UNESCO Világörökség Listájára.

  1. nap: Poprád – Eperjes – Kassa – Kisvárda

Kirándulásunk utolsó napja se szűkölködött látnivalókban. Eperjesen felkerestük a Rákóczi-házat, melyet fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc pedig otthonának mondhatott egy rövid ideig, miután Nagysároson elfogták, és mielőtt a bécsújhelyi börtönbe vitték volna. Eperjes belvárosában felkerestük II. János Pál pápa szobrát, amely ott áll, ahol a pápa 1995-ös eperjesi tartózkodása idején szólt a hívőkhöz, és imádkozás közben ábrázolja a Szentatyát.

Utolsó felvidéki állomásunk Kassa városa volt. Kassán felkerestük a Szent Erzsébet dómot, mely a város egyik legszebb és legjellegzetesebb épülete. A dóm altemplomában temették el II. Rákóczi Ferenc 1906-ban Rodostóból hazahozott hamvait. Márványkoporsóját nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja, melyek sorába iskolánk tanulói is elhelyezték a megemlékezés koszorúját. A dómban nem csak testileg pihentünk meg, hanem lelkileg is feltöltődtünk. Ezt követően megtekintettük a Rodostói-házat, mely az egyik legismertebb Rákóczi-emlékhely, annak a törökországi háznak az utánzata, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben élt, és halt meg.

A kassai városnézést követően Kisvárda felé vettük utunkat.

Örömünkre szolgált és bízunk benne, hogy a pályázat megvalósításával erősödött diákjaink magyarságtudata, valamint a közös élmények átélésével még jobban megismerték egymást, magyarságunk történelmét, múltját, mely által közelebb kerülhetünk jelenünkhöz. Azon jelenükhöz, mellyel jövőnket formáljuk. Megismerkedhettünk a külhoni magyarság kultúrájával, életvitelével és hagyományaival.

Jó reménységgel vagyunk az iránt, hogy a tanulóink úti és lelki tarisznyája sok-sok vidám, felejthetetlen, színes pillanattal, élménnyel gazdagodott, melyekre évek múlva is szeretettel gondolnak vissza.